2010. december 16., csütörtök

Férfiuralom a gyerekirodalomban? Avagy mégegyszer A kicsi virágkirály-ról


Írogatok lelkesen itt mindenféléről, aztán hoppá, kapok egy visszacsatolást (köszönet érte!!!), hogy A kicsi virágkirály textuális értelemben nincs teljesen rendben, merthogy rajta a heteronormativitás bélyege, a főhős az elnyomó férfiuralmat testesíti meg, hisz a mesében ő az, aki aktív cselekedetekre képes, szerelmese pedig az a passzív, saját vélemenyét kimondani nem képes vagy nem tudó szerencsétlen nő, akinek döntési lehetősége még csak abban a kulcsfontosságú kérdésben sincs, hogy kit válasszon magának társul.

A kritika súlyos. Én meg azon rágódom már jó ideje, hogy tényleg menthetetlen-e Květa Pacovská története. Hogy értelmezzek úgy, hogy az interpretációk pluralitásának helyet adjak, ugyanakkor ne tévesszem szem elől, hogy nem fogadható el minden értelmezés csak azért, mert értelmezésként a világra jött?

Tényleg az van, hogy a rövid történet során a király indul el megkeresni kedvesét, ő az, aki cselekszik. És úgy tűnhet, a királylánnyal pusztán csak megesik, hogy kiválasztják, hogy illedelmesen rábólint arra a gesztusra, amivel a király kegyeskedett megajándékozni őt. Hát, első látásra tényleg nem egy Harisnyás Pippi a lány, az biztos. Viszont a király sem az a hatalomtól mámorba esett patriarcha, akitől nyugtalankodni szoktam, ha szembe találom magam vele. Bárhogy is nézem, a kicsi virágkirály akár tetszhetne is a feministáknak: birodalmában nincs erőszak, katonák sorakozója helyett virágültetésben leli örömét, nem parancsokat osztogat, ő maga ültetgeti a tulipánhagymákat. Aztán pedig vár, és türelmesen várni tud. Hódítani és háborúzni nem indul, kicsi király kicsi birodalmában kicsi akar maradni. (Nekem tetszik :-))

A vétsége az lenne tehát, hogy nem maradt a fenekén, és nem várta meg zoknit horgolgatva, hogy egy királylány rátaláljon. Az a (feltételezhető) baj, hogy aktivitásával (azzal, hogy feleségfélét keresni indult) passzivitásba tuszkolta a királylányt. De tényleg így áll a dolog? Szerintem nem. Egyrészt azért, mert a bináris dichotómiák Derridának hála már nem tartanak (teljesen) a markukban minket. Tudjuk, hogy az értelmezés hálójában összetett viszonyrendszerekben alakul ki, hogy mi mit jelent, mi minek köszönhetően nyeri el értelmét. A fekete nem csak attól lesz fekete, hogy nem fehér, de attól is, hogy nem vörös. Az aktivitás és passzivitás dichotómia is szélesíthető, a játékba új minőségek vonhatók be, képzelhetők el. Másrészt, a narratíva a király szemszögéből láttatja a történteket, a királylány perspektívája, története rejtve marad. Ha a passzivitására keresnénk bizonyítékot, meg kellene teremtenünk őt mint narrátort.

És ha narrátorként nem is, de a hangja azért megjelenik a királylánynak is. Olvassuk csak: “Sofort mach sich der kleine Blumenkönig auf die Suche. Er sucht den ganzen Tag, er sucht bei Regen und bei Sonnenschein, und er sucht die ganze Nacht. ‘Da bin ich!’, tönt es leise aus einem Tulpenkelch. Ein Fenster öffnet sich. Der kleine Blumenkönig schaut und staunt. Ist das die Prinzessin, die er sucht?”

“Itt vagyok!” - szól ki a virágkehelyből a királylány. Mintha már várná a királyt, mintha tudná, hogy jönni fog. Nem lehet ez a kiszólás pont annak a jele, hogy van az aktivitásnak valamiféle rejtett regisztere is? Vagy hogy talán maga a tudás, a megérzés is tett? Hogy cselekszünk akkor is, ha a vonzás (most fizikai értelemben vett) hatalmát gyakoroljuk? Sok-sok kérdés, amit most nem tudok, talán nem is kell megválaszolni ahhoz, hogy ezt a könyvet mégse kelljen kitörölnöm kedvenceim listájáról.

17 megjegyzés:

  1. Hú, nagyon tetszet a bejegyzésed! Igaz, nem olvastam a könyvet, nem ismertem eddig, de felkeltetted az érdeklődésem. Jó volt olvasni a filozofálásodat, kell, hiszen sokszor mögé kell bújni a dolgoknak, hogy megértsük, miért is tetszik valami, ami a felületet tekintve esetleg nem érthető. Itt leszek!:)))

    VálaszTörlés
  2. "heteronormativitás bélyege, a főhős az elnyomó férfiuralmat testesíti meg, hisz a mesében ő az, aki aktív cselekedetekre képes,..."

    Hadd ragadjam ki ezt a momentumot, s elmélettől függetlenül hadd tegyem fel azt a kérdést, akkor most dobjuk ki a népmeséink több, mint felét? Mert azokban is sokszor a legkisebb fiú a hős, és szigorúan nézve a királylányok nagy részének semmiféle aktív szerepe sincs a történetben.
    Ott van például a Rigócsőr király, az ilyen szempontú értelmezés szerint szerencsétlen lányt a választás szabadságában elnyomják, akarata ellenére férjhez adják, folyamatosan megalázzák, aztán akaratafosztott bábuként "jutalmul" ráülhet a trónra.
    Szerintem nem erről van szó sem nálad sem az én példámban. Azokról az ősi kódokról van szó, amiket a modern kor felülírni próbál. Biológiailag determinált pozícionált dolgok ezek. A természetben mindig a hím a díszes, küzdő, kockázatvállaló, az aktív. A nő a szürke, rejtőzködő (túlélési színkód), be és elfogadó.
    A te virágkirályod beteljesíti a kódot, míg az én királylányom megpróbálja felülírni, s megtanítják a női szerepére.
    Mondom, szerintem. (S Boldizsár Ildikó Meseterápiája szerint is)
    Vagy?

    VálaszTörlés
  3. Szia Eszterda, örülök Neked, jó tudni, hogy vagyunk egypáran, akik szeretünk a dolgok mögé bújkálni :-)

    Pöszkém, uff, most feladtad a leckét, erről talán új bejegyzést kell majd írni. Számítok Rád :-) De előtte még sokat kell készülnöm, pl. Boldizsár Ildikó Meseterápiáját még nem olvastam. Annyit azonban le merek írni, hogy nem nem nem, semmiképpen se dobjuk ki népmeséink felét, és ne jelenlegi ideológiai állaspontuk alapján válogassunk belőlük, hanem gyerekünk (és magunk) hangulata, befogadóképessége, érdeklődése alapján. Ugyanakkor nem savanykodnék bettelheimi módon a modern meséken sem, rájuk szerintem azért is szükség van, hogy ellensúlyozzák új minták, normák, értékek bemutatásával azt, ami mondjuk a népmesékből nem igazán kívánkozik az életünkbe.

    VálaszTörlés
  4. Én is ezt mondom, épp arra akartam rávilágítani, hogy a műmesében ugyanolyan létjogosultsága van ezeknek a kódoknak, és a megjelenésük, mint a virágkirályban is (mármint a te két értelmezésed által) nem válnak kárára a mesének, sőt!
    Csak nem szabad elfelejteni, (nem neked) hogy a mesék közötti átjárók nyitva vannak, és úgy is kellene maradniuk (szerintem).
    Soha nem mernék feminista nézeteket számon kérni semmin, főleg mesén nem...

    Én nagy műmese rajongó vagyok, de ezt neked úgysem kell mondani. :)

    VálaszTörlés
  5. Pöszke, én úgy látom, megint két különböző elméleti kiindulópontból jutottunk egyazon állaspontra... ebben kezdünk egészen jók lenni :-)

    VálaszTörlés
  6. Vagy éppen egyazon álláspontból vizsgálódunk különböző elméleti rendszereket használva. :D

    (Most épp "gendernyelvészetezem", nem mesék miatt, de érdekes lesz ezek után újra meséket olvasni, vagy éppen meséket újraolvasni.)

    VálaszTörlés
  7. Eszter, szerintem nagyon menő lenne gyerekirodalom miatt is "gendernyelvészetezni", majd egyszer meséld el nekem, mire jutottál, jó?

    A bejegyzéshez visszakanyarodva pedig még egy észrevétel (asztaltársamtól :-)) a "da bin ich" azért is értelmezhető cselekedetként, mert performatív erővel bír, "tetten ért kifejezéssel" van dolgunk. Az is cselekedet lett volna, ha csendben marad, elbújik, és nem hívja fel magára a figyelmet, a királylány döntése azonban más volt... Austinnak van igaza :-)

    VálaszTörlés
  8. Látom már, hogy én erröl lemaradtam az utazás miatt. Nemrég megkérdeztem az egyik svéd blog (Barnboksprat) egyik szerzöjét, miért van az, hogy minden történettöl azt várják, hogy a nök domináljanak a gyerekkönyvekben. Akkor éppen azt elemezték, hogy Jan Lööf svéd illusztrátor könyveiben miért olyan kevés a lány.
    Azt válaszolta, hogy a régebbi történetekben ezt nem várják el. De! Bár a svédek sokat értek el a nöi egyenjogúság területén, ez nem elég. Ezért nézzem el, ha néha "nyügösek" a kritikáikban, és felhívják erre a témára a figyelmet.
    Nagyon kevés pl. az olyan gyerekkönyv, ami az apa gyerek kapcsolatát mutatja be, mondjuk képeskönyvben. Ilyen az Alfons Åberg-sorozat, ami nagyon népszerü Svédországban.
    Azt írtam a szerkesztönek, hogy nyugodtan legyenek nyügösek, és értem miröl van szó, hiszen svéd férjem van, aki mosogat, igaz ugyan, nógatni kell egy kicsit.
    A svédek úgy tartják, hogy a családban uralkodó mintákat érdemes a kisgyerekekkel a könyveken keresztül megismertetni.
    Hogyan is várhatnák el a nök, hogy házias férjet találjanak, ha a fiaikat nem erre nevelik.

    VálaszTörlés
  9. Off:
    :) Szívesen beszámolnék, de a gendernyelvészetet csak azért olvasom, mert felismerés szintjén használnom kellene, egyébként olyan távol áll tőlem, mint az a bizonyos Makó, attól a bizonyos Jeruzsálemtől, de inkább messzebb. (Ezeket az írásokat is egy volt csoptársam küldte, aki nyelvészetből doktorál hamarost. :) )

    On: Persze, hogy Austinnak van igaza, eredetileg ugyanis a nyelv, és bizonyos kifejezései, igéi különösen, egyenértékűek voltak a cselekvéssel. (Még mindig akad ilyen, pl. házasságkötéskor az "igen", ill. a mohamedánoknál a válásra használt 3-szor mondott "elválok tőled".)
    ((Másrészt meg nem mindegy, ha a gyerekeknek tetszik, hat, eléri a célját? Pompor Zoli mondta volt, hogy az író írjon, az olvasó olvasson ennél több funkció már gyanús. Ezzel mélységesen egyetértek.))

    VálaszTörlés
  10. Kedves Melissa, jó volt a megjegyzésedet olvasni. Egyetértek a svédekkel abban, hogy érdemes a világ sokszinűségét, a sok lehetséges családmodellt, a különféle nem domináns életformákat megismertetni a gyerekekkel modern mesekönyveken keresztül. Ugyanakkor, ha az ilyesminek propagadna íze van, hát az nagyon visszatetsző tud lenni a szememben. Pl. amikor tankönyvszerű lesz a gyerekkönyv. Harisnyás Pippit én nagyon szeretem, ez az a könyv, ahol úgy érzem, nem kényszerítő erejű ideológia szólal meg a sorok között.
    A régi meséket, mondjuk azokat, ahol hiányoznak a nők, szintén el kell/lehet olvasni, és megtanítani a nagyobb gyerekeket a kritikai olvasásra. Szerintem gyönyörű munka így dolgozni mesékkel.
    Eszter, én Pompor Zoli véleményét is akkor tudom elfogadni, ha ezzel a kritikai olvasással kötöm össze. Ha megtanítjuk őket a befogadás különféle módozataira. Mi is olvasunk olyan könyveket, ami nekem nem tetszik, de a gyerekeimnek igen, de azért nagyobb gyerekek esetében ezen már lehet utólag munkálkodni, és ezt fontosnak tartom.

    VálaszTörlés
  11. Jaj, gyerekek, en errol most nagyon lemaradtam. En is utalom, amikor propaganda, tankonyv-izu predikalassa valik a massag bemutatasa. Biztos, hogy nalam szakmai artalomrol is szo van, mert evekig genderes orakat tanitottam, de en jobban orultem volna, ha most az egyszer nem a kiraly indul tarsat keresni, hanem a kiralylany. Az igaz, hogy a "da bin ich" inkabb aktiv mint passziv kijelentes es cselekves, de nekem akkor is inkabb passzivitast sugaroz azaltal, hogy egy virag bezart szirmai alol hangzik el, egy ott kuksolo, a feher lovon erkezo kiralyfira varo kiralylanytol, mert nagyon varakozast sugarzott a kiralylany pozicioja/beallasa szamomra, akihez aztan meg is erkezik a kiraly(fi). Bocs, ha ez most tul sarkitottnak tunik, mert a rajzok tenyleg csodasak, es Nori igazad van, hogy egy nagyon gyenged, kedves, josagos, nem hagyomanyos kiralyrol van szo. Csak en mar ugy szeretnek egy lovaglo, tarskereso utra indulo kiralylanyrol olvasni, aki aztan rabukkan a rea varo kiraly(lany)ra.

    Na es itt van az en masik bajom. Hogy ugye a heteronormativitas, hogy miert nem lehet egy ugyanolyan nemu tarsat keresni es talalni, miert kell mindig azt a hetero-normat ujrairni. Tudatositom, hogy lehethogy csak nekem, a san franciscoi eghajlat hatasa alatt, pattannak ilyen gondolatok a fejemben, dehat szeretnem, ha a gyerekeim aktivabb kiralylanyok peldainak es mastfele parkapcsolat-mintaknak is ki lennenek teve a mesekben, tortenetekben. De nem propaganda-izu mesekonyvek altal persze!

    Es tuti nehogy kidobjuk ma' a hetvenhet es tobb magyar nepmeset! Azokat a jo izes torteneteket, nana, hogy nem! Lehet azokat sokfelekeppen felhasznalni, ahogy Norici irja. Csak kellene tobb variacio.

    Es hat nem tudom, lehethogy a regi mintak biologiailag determinaltak, bar szerintem nem, a problemat abban latom, hogy az aktivat pozitivabban ertekelik a vilagban mint a passzivat, s ezert szeretnem vagy atertekelni az egesz vilagot (na ezt nem fogom tudni elerni), vagy pedig felcserelni a szerepeket, esetleg a Viragkiralyban is.

    VálaszTörlés
  12. Jaj gyerekek, nagyon lemaradtam en errol. Nekem a "da bin ich" kijelentes ellenere a hagyomanyos nemi szerepek alatamasztasa is ez a konyv. Tudom, hogy ez most sarkitott egy picit, mert valoban csodalatosak a rajzok, es valoban egy nem hagyomanyos kiralyrol van szo, aki gyenged, kedves, joszivu, elvan maganak. Viszont o gondolkodik el azon, hogy valami hianyik az eletebol es akkor valamit kene ez ellen csinalni, o indul el keresni (megint, csak eppen nem feher lovon), es aztan ugye o ultet tulipanokat, es o talal ra a kiralylanyra. A kiralylany pedig, meg ha ki is szol egyet, azt kuksolva a viragszirmok burka alol teszi. Vagyis nehez szamomra nem a klasszikus, "gendered" aktiv/passziv dichotomiakent latni, kezelni e tortenet eme, tulajdonkeppeni fo-vonalat. En mar ugy orulnek egy szerepcserenek, persze nem egy propaganda, tankonyvizu predikacio formajaban. Miert nem indul el a kiralylany a kiraly(lany) megkeresesere?

    Ennek ellenere erzem is a "da bin ich" performativ erejet. Csak hat ezt nem feltetlenul erzi a gyerek, akinek olvasom, akinek szeretnek egy akar feherlovon kalimpalo es kereso kiralylanyt is egyszer bemutatni.

    No es itt a masik bibi (szamomra). Az a bizonyos heteronormativitas. Miert nem lehet ugyanolyan nemu partnert keresni a boldogsagunkhoz? Most biztos friscoi szello hatasa alatt irom ezeket, de hat unom mar a regi mintak ismetlodeset.

    Ennek ellenere isten ments, hogy kidobjuk a hetvenhet es tobb cifra magyar nepmeset! Ahogy Norici irja, sok minden jora lehet oket felhasznalni, akar a regi mintak kritikajara is, ha adodik alkalom. Csak legyen nagyon tarkasag ezekben a tortenetekben, es ne ugyanazok a (viselkedes)mintak ismetlodjenek.

    VálaszTörlés
  13. o, kezd pezsegni a dialógus :-) nagyon jó! sok mindenben egyet értünk, és persze van, amiben nem. pl. ha az aktívat pozitívan értékelik a nagy világban, akkor szívesebben járnám annak az útját, hogy ezt a mintát dekonstruáljuk: 1) megmutassuk, hogy az aktivitásnak mennyi lehetséges formája van, 2) feltárjuk, hogy mennyi minden, amiről azelőtt el se gondolkodtunk, beletartozik ebbe a kategoriába pozitív és negatív értelemben is, 3) leleplezzük, hogy az aktivitás milyen vonatkozásokban hamis, agresszív, elnyomó, stb.

    VálaszTörlés
  14. és még valami: én is szívesen olvasnék olyan modern mesét, ahol elindul egy bátor királylány... de az már egy másik mesébe vezetne minket. a kicsi virágkirály meséjén ennek a motívumnak hiányát nem tudom számon kérni, mert az az én szememben olyan lenne, mintha azért kritizálnám a vaníliafagyit, hogy nem csokiízű.
    esetleg szóljunk květa pacovskának, hogy írja meg ugyanezt a történetet a királylány perspektívájából is (az alexandriai négyes jutott eszembe...) :-)

    VálaszTörlés
  15. igen, en is ugy erzem, hogy a Viragkiralyt beken kell hagyni, viszont a hianyerzetemet egy mas forgatokonyv irant nem tudtam legyozni, de ezt sem/nem feltetlenul kell felroni a Viragkiralynak. Es egyetertek, a bibi ebben a franya kiegyensulyozatlan aktiv/passziv dichotomiaban van, amit fel kell boritani, mint minden mas dichotomiat.

    Aha, azt is latom, hogy a passzivitasnak tobb formaja van, csak en attol tartok, hogy a meseolvasok es -befogadok tobbsegenek ez nem igy jon le, mert ok tovabbra is a hagyomanyos dichotomiak racsain belul olvasgatnak. Es most nagyon remelem, nem valami nagy elitista kiralykisasszonynak tunok ezzel, amit mondtam, bar lehethogy egy kicsit igen.

    VálaszTörlés
  16. Most megint végigolvastam az eszmecserét itt és rájöttem nagyon tetszene egy olyan mese, ahol királylány keres királylányt, vagy épp királyfi királyfit.

    VálaszTörlés
  17. majd kuldom az ajanlasokat, mert azert van itt egypar a tarsolyomban...

    VálaszTörlés