Izgatottan vártam, milyen is lesz Oliver Jeffers A nagy papírkrimi című könyve (The Great Paper Caper). Pontosabban izgatottan vártam, mit szól majd hozzá kisfiam, aki születésnapi ajándékba kapta könyvet a minap, és izgatottan vártam, hogy lehet-e majd nagyokat mesélni belőle. Olyan könyvet kerestem, ahol nem szorul háttérbe a szöveg és a történet. Ahol ugyan szépek a rajzok, de ahol van más is, mint szemet gyönyörködtető illusztráció. Mostanában több olyan könyv is a kezembe akadt, ahol nagyot alkotott az illusztrátor, de csak sántikált mesterségében a szerző. Vagy a szöveg irodalmiságát hiányoltam (bármilyen nehéz is lenne definiálni, hogy mit értek itt most irodalmiságon), vagy a történet volt fantáziaszegény, vontatott vagy egyszerűen csak unalmas. Blogok érnek itt össze, hiszen hasonló témát érint bejegyzésével Eszter is, amikor A mindentvarró tű-t mutatja be, és Csilla is, amikor a Trapp-ról ír.
A nagy papírkrimi viszont telitalálat: nagy élménykönyv! Az az érdekes az egészben, hogy a mesélésre kiválóan lehet koncentrálni akkor is, ha szövegből mint olyanból nagyon kevés van a könyvben. Az oldalankénti egy-két mondat vezérfonalként köti össze a történetet, amit az egyszerű, mégis nagyon sokatmondó rajzok segítségével végig lehet gondolni, újra ki lehet találni, lehet morfondírozni rajta, és nem utolsó sorban át lehet élni. Nálunk legalábbis folyik a nagy átélés azóta, hogy a könyvet először kezünkbe vettük.
Van tehát a bűnügy: az erdő lakói titokzatos dolgokat észlelnek, és megegyeznek abban, hogy a fák ágai csak úgy ripsz-ropsz nem tűnhetnek el a helyükről, és ha ez így van, akkor valaki biztosan lopja őket. Miután az egymásra való mutogatásnak véget kell vetni, hisz mindannyiuk rendes kis alabit tud mentségére felhozni, elkezdődik a nyomozás. Van egy tettes: a piros sapkás, pálcikalábú, pontszemű medve, aki papírrepülő versenyt szeretne nyerni, és bár kisfiam szavaival élve “rosszaságot művel”, nem megátalkodott bűnöző (erről a medve arca nagyon sok mindent elárul, mintha beszélni tudna két pontszemével...). És van az üzenet: a megbocsátani tudásról, az összefogásról, a fák és erdő védelméről, a versenyzésről és nyerni akarásról, és közvetetten arról is, hogy a dolgok nagyon sokféleképpen függhetnek és függenek össze. A könyv tele van jelzésekkel, részletekkel, ürügyekkel, melyek segítségével ezek a témák gyerekekkel nagyon jól megbeszélhetők.
Kicsit gondban voltam, hogy fordítsam le a könyv címét magyarra, mert a “krimi” nem igazán felel meg az angol “caper”-nek. A krimi olyan bűnügyi tárgyú regény (vagy film), amiben ismerjük a bűncselekményt, de nem ismerjük a tettest egészen a végkifejletig. A caper-ben mint olvasók kezdettől tudjuk, ki az elkövető, nem tudják ezt viszont a történet szereplői, akik kalandokba, vicces szituációkba keverednek, míg végül megszerzik a tudást. Bármennyire is rejtélyes az esemény, a “caper story” nem a bűnre helyezi a hangsúlyt, hanem valami másra. Oliver Jeffersnél például a papírrepülőkre és a fákra.
Fordítók és kiadók, hajrá!
(Oliver Jeffers, The Great Paper Caper, HarperCollins, London, 2008)
