Jitka és a virág

Sanyarú egy délután volt a pénteki. Éppeszű ember az orrát se dugja ki ilyen időben jó meleg kuckójából, nem hogy egész testét és két, kabátba gyömöszölt gyerekét. Csakhogy én nem vagyok éppeszű ember, Sámuel pedig ebben a vonatkozásban anyjára ütött: punk-rock kivitelezésű gyereknótákat kurjongatva sürgetett, hogy menjünk, induljunk már. Irány a gyerekkönyvtár! Mit nekünk szúrós eső, mit nekünk szél.
Sámuel rögtön megtalálta nagy kedvencét, én nem. De találtam helyette mást, és nem is akármit. A Jitka és a virág (Jitka a kytka) c. könyvet Olga Černá írta, Michaela Kukovičová illusztrálta, a Baobab kiadó adta ki, és mutatta meg megint, hogyan kell nagyon merészen, mégis meggyőző módon új szelet fújni a cseh gyerekkönyvkiadásba.
A tömör, nyelvileg nagyon takarékos szöveg (az a fajta, ahol egy felesleges szó sincs) és a kollázs-technikával készült illusztrációk együtt mesélik el a történetet Jitkáról, aki beteg, lábra se tud állni. Egy napon gyenge kis virág kezd nődögélni a fal és parketta közötti kis résben: "Ki vagy? kérdezte tőle Jitka. És mit csinálsz itt? Virág vagyok, és növök, mondta a virág. Szabad? Persze, mondta Jitka. És én nézhetem, ahogy nőlsz? Hát persze, mondta a virág, és nekilátott." Abban, ahogy megismerkednek, ahogy figyelnek egymásra, ahogy elkezdik közös életüket, ahogy a virág gondoskodik a beteg gyerekről, szeretet van. Nem kérkedő, nem hivalkodó. A történet annak példája, hogy van, amikor ennyi is elég a gyógyuláshoz.
Azt hittem, ez az a könyv, ami főleg a szülők egy bizonyos kategóriájának tetszik csak, de tévedtem. És ennek örülök :-)









u.i. a fényképek sajnos nem adják vissza az illusztráció képzőművészeti színvonalát.

Olga Černá, Michaela Kukovičová, Jitka a kytka, Praha, Baobab a GplusG, 2010.