Nem igazán értem, miért gondolja Nádasdy sokakkal együtt, hogy az Alice könyvek nem szólnak semmiről, nem tanítanak semmit, nincs erkölcsi tanulságuk. Ha van is benne valami, ami mégiscsak hasonlít a valamiről való szólásra, tanításra, tanulságra, akkor az csak felszín. A mélyen megbúvó lényeg pedig a semmi. Nekem ez még a non-sense hermeneutikáján belül sem áll össze. Amióta a Dušan Kállay rajzolta cseh kiadást forgatom meg pláne. Az illusztrációk egy számomra teljesen új világba ültetik át a történetet, a barna hajú kislány merengő tekintetében, testtartásában annyi az eddig nem felsejlett asszociáció és összefüggés, hogy azt sehogy sem lehetne értelemadás/értelemteremtés nélkül megragadni.
Örülök, hogy ebben a szép új könyvben fogom Alice történetét újra elolvasni, és majd Jefferson Airplane-t hallgatok közben...
(Lewis Carroll, Dušan Kállay, Alenka v kraji divů a za zrcadlem, Slovart, Praha, 2005)
