2010. január 7., csütörtök

Mankó és a többiek

Újabb “verseket” (értsd dokumentum-jegyzeteket) hozott a mai nap. Pedig nem is erről akartam írni, nem is akartam én ma semmit. Egyébként pedig (ha akarom, ha nem) szövegesítenem kell majd (legalább magamnak) ezt az oda-vissza viszonyt gyerek-irodalom és gyerek-élet között. Gyanítom, hogy Paul Ricoeurnél okosabb úgyse leszek.



Mankó

A mamám azelőtt jól járt,
most meg össze-vissza biceg.
De azért pórul mégse járt,

Mankót kapott, persze.

Mondtam is neki,
hogy akkor mostantól
legyen Mamkó a neve.

A mankó miatt, persze.

Én örülök neki,
mert néha megengedi,
és akkor hadonászhatok vele.

A mankóval, persze.

És annak is örülök,
hogy nem kell senkinek visszaadni,
mert így Mamkó akkor is használhatja majd

A mankót, persze,

Ha legközelebb megint
elüti őt egy autó.



Tilos

Tilos gyereket egyedül otthonhagyni,
Tilos gyereket a játszótéren felejteni,
Tilos gyereket óvodából nem hazavinni,
Tilos gyereknek levest adni enni.

És tilos igaziból becsapni a másikat.



Vallomás

Veled szeretek lenni a legjobban.
Akkor is veled szeretek lenni,
amikor nem vagyok veled.

4 megjegyzés: