2010. november 10., szerda

Kísértet-tesók

Van egy kedves ismerősöm, aki a farkasok rehabilitációjával foglalkozik már évek óta. Először tőle hallottam középkori, latinul írt mesék és mindenféle más szövegek elemzéséről, melynek elsődleges célja az volt, hogy a farkast mint pozitív hőst lássuk és ismerjük meg. Neki köszönhetően vált számomra is elgondolhatóvá az a nyelvészeti és kultúrtörténeti áttekintés, mely nyomon követi, hogyan formálódott a farkas egyértelműen gonosz, veszedelmes, megátalkodott mesehőssé az európai emberek képzeletében. Ismerősöm kutatói lelkesedése mögött itt-ott felsejlett az az őszinte, szinte gyereki igazságosságérzés és felháborodás, hogy szegény farkasok ezt nem érdemlik meg...

De itt most nem a farkasokról lesz szó. A mai gyerekirodalom nagyon sok, klasszikus értelemben vett negatív mesehőst rehabilitált már. Gondolok itt a jólelkű boszorkányokra, bátor és igazságos kalózlányokra, szelíd és barátságos szörnyekre, bántani nem akaró trollokra... és természetesen Süsüre, a szörnyűséges és vérengző hétfejű sárkányok szimpatikus, egyfejű ellenpólusára. A gyerekirodalom ezen katetegóriájába sorolható be Miloš Kratochvíl és Markéta Vydrová közös könyve is, a Strašibraši aneb Tajemství věže v Kamsehrabech (Kísértet-tesók avagy a holvagyteattól-vári torony titka).

Ebben a gyerekregényben a kísértetek rehabilitálódnak. Jó hírüknek helyreállítását a szöveg két síkon teremti meg. Először is bemutatja a két, nagyon barátságos főhőst, a két kísértet fiút, akik nemhogy nem tudnak, nem is akarnak kísérteni, merthogy azt csúnya és rossz dolognak tartják. Nem is véletlen hát, hogy a kísértetiskolában ők a legrosszabb diákok, reménytelenek, vagyis pontosabban annak tűnnek a hirtelen haragú kísertet-tanár szemében a történet elején. Másodszor Régesrég bácsi, a toronyóramester vágyáról számol be, aki negyven éve várja már, hogy legalább valamilyen kósza, jelentéktelen, halovány kis kísértetecske költözzön be a város egyetlen tornyába, merthát ugye egy valamire való torony kísértet nélkül elképzelhetetlen. Régesrég bácsi visszavárja a kísérteteket városkája életébe, merthogy ahogy mindennek, a rémeknek is megvan legitimizálható helyük és küldetésük a világban. A nagy találkozás színhelye természetesen a holvagyteattól-vári torony lesz, ahol Régesrég bácsi és unokája Mónika megismerkednek a véletlenül odatévedt kísértet-tesókkal. A bonyodalom abból adódik, hogy a kísértet fiúk maradni szeretnének, de Régesrég bácsi nem akar kísérteni nem tudó és nem akaró rémeket befogadni...

Sok minden miatt érdekes a könyv. Gyerekpszichológiai szempontból például azért, mert a félelmet dolgozza fel. Meggyőzően mesél a félelmet elszenvedőről és a félelmet okozóról, vagyis ok-okozati összefüggésben mutatja meg azt, ami gyermeki szemmel nézve megmagyarázhatatlannak tűnik. A narratíva arra a gondolatra épít, hogy a félememnek két arca van: 1) a félelmet természetesen jobb megszüntetni, 2) ugyanakkor gyakran a társadalmi rend bomlik fel, ha az emberekből kiveszik az utolsó cseppnyi félelem is...

Fentebb azt írtam, hogy a Kísértet-tesók Miloš Kratochvíl és Markéta Vydrová közös könyve, miközben Miloš a szerző, és Markéta az illusztrátor. Az, hogy közös könyvként jellemeztem a regényt, nem véletlen. Markéta saját web-oldalán arról számol be, hogy Milošsal egyszer csak rájöttek arra, hogy ők iker-testvérek. Igaz ugyan, hogy nem egy helyen és egy időben születtek, ezt az apróságot leszámítva azonban teljesen egyformák. Ez a megtapasztalt egyformaság győzte meg őket arról, hogy szerzőpárost alkossanak. (Azóta már több gyerekkönyvben gondolkodtak, írtak, rajzoltak együtt.) A rajzok és a szöveg tényleg jól megférnek egymást mellett, a közös ihletést nem lehet elvitatni, ráadásul mintha az író és illusztrátor együtt és külön-külön is felvállalná a cseh gyerekirodalmi tradíciót, hogy annak keretén belül mondjanak el egy új mesét.








Miloš Kratochvíl, ilusztrálta Markéta Vydrová, Strašibraši aneb Tajemství věže v Kamsehrabech, Mladá Fronta, Praha, 2010.

5 megjegyzés:

  1. Ez érdekes! Mindig elbámulok a meglátásaidon.:D

    Nemrégiben én is hasonló könyvről írtam, bár ott más volt a lényeg:
    http://nretzse.blogspot.com/search/label/Mira%20Lobe

    VálaszTörlés
  2. Én is szívesen elolvasnám. Tetszenek a rajzok.

    VálaszTörlés
  3. De szepek a rajzok is, picit a Maxipes Fikre emlekeztet. Jo, hogy a felelemrol tud valaki igy meselni; irni es rajzolni. Te meg, best friendem, olyan szepen tudsz irni, hogy ujra es ujra kell olvasnom az egeszet, ujra es ujra megizlelven a magyar nyelv izes szepseget!

    VálaszTörlés
  4. Magdi, köszi a túlzást :-) A lelkesedésedet osztom, éppen Weöres miatt vagyok ebbe az ízes szépségbe belebolondulva, és éppen ma döbbentem le, hogy mennyire kevés Weöres fordítás van...

    VálaszTörlés