2013. május 22., szerda

Kicsi Halál látogatása

Kitty Crowther A Kicsi Halál látogatása c. könyve zseniális. Nem pusztán azért, mert olyan témáról ír érzékeny lelkülettel, szeretettel és bizonyos értelemben forradalmi módon, melyről általában sokkal jobban szeretünk hallgatni. Nem egyszerűen azért, mert a képeskönyv teremtő keretei között mesél egyszerűségében is sokatmondó történetet egy társadalmilag tabuizált jelenségről: a halálról. Többről van itt szó.

Hosszú listáját lehetne megírni azon gyerekkönyveknek, melyek a halál témáját dolgozzák fel. Ezek általában a gyerekek számára kulcsfontosságú emberek (szeretteik, nagyszüleik, szüleik) elvesztésén, gyógyíthatatlan betegségeken, fenyegető katasztrófákon keresztül mesélnek a halálról. A Kicsi Halál látogatása nem csak egy újabb variáció egy már jól körbejárt témára, nem csak újabb eleme a tartalmas listának. Több jellemzője miatt tartom egészen különlegesnek a könyvet.

Kitty Crowther látszólag össze nem férő dolgokat vegyít történetében, s bár talán túlzás lenne szerzői szándékként írni le, mindenképpen nyomon követhető alkotásában az, ahogy az oximoront a kreatív képi és textuális kifejezőforma szintjére emeli. A domináns társadalmi elképzelésekhez képest egymással ellentmondó értelmi szintek keverednek abban, ahogy a szerző megjeleníti a halált: kicsi, magányában bánatos, szeretetre vágyó, szándékát tekintve jóságos, nagyon is élő alakként mutatja be.

A halál kaszás alakja általában nem az a szereplője a történetnek, akivel együttérezni képes az olvasó. Kitty Crowthernek ezt is sikerül elérnie. Az elmesélt történet ugyanakkor hiteles marad, nem lendül át az élelet elutasító, dekadens világlátásba. A könyv azt sugallja, hogy az élet öröme és értéke érintetlen maradhat akkor is, ha a halált mint annak természetes részét fogjuk fel. Nem kell az életet megtagadni ahhoz, hogy a halált, vagy legalábbis bizonyos dimenzióját elfogadni, szeretni lehessen.

A halál építő erejű detabuizálását Crowther a humor segítségével tökéletesíti. Egy újabb oximoronja a narratívának, hogy a halálról szóló könyvben mosolyra húzódhat az olvasó szája. S mert nagyon érzékenyen műveli ezt is, eléri azt, hogy a halálra vonatkozó mélységet könnyed módon érintse, hisz mégiscsak gyerekekhez szól ez a könyv.





A történet arról szól, hogy Kicsi Halált valójában nem ismerik az emberek. Rettegnek tőle, és soha nem üdvözlik jöttét. Kicsi Halál boldogtalanul végzi dolgát, szomorúan vezeti át az embereket birodalmába. A fázóknak tüzet gyújt, de azok félreértik gesztusát, úgy vélik, ezek már a pokol lángjai. Így megy ez egészen addig, amíg Evelinnel nem találkozik. A kislány örömmel kiáltja: Hát, itt vagy végre!  Olyan felszabadult lelkesedéssel indul el a Halállal, hogy szinte maga vezeti kísérőjét. Túlvilági közös dolgaikat meséli el a könyv, kiderül, miért várta már őt a kislány annyira, barátságuk születésének fátyolszerű és játékos lebegését ismerjük meg, az elválást és csodálatos újratalálkozást. Hogy ez pontosan hogy és miért zajlik, nem árulom el, hogy ott legyen majd a meglepetés a könyv végén nektek is, ha egyszer majd olvassátok.

(Kitty Crowther, La visite de Petite Mort, L’École des loisirs, Paris, 2004. Csehül Návštěva malé smrti, Baobab, Praha, 2013.)

1 megjegyzés: