Nehezen indult, aztán mégis olyan jól végződött ez a mai nap. Azon gondolkodtam, hogyan köszönjem meg a délelőttöt, és hogyan a délutánt. A szó ízét és a szót követő hallgatásét a szánkban. A csöndbe beszűrődő villamosmorajt és a villamosmorajt elnyomó csöndet. A hóba rajzolt tankokat. A követ, amit emlékezni kerestünk, de nem találtunk. A közös mesélés igéretét... Vacsora után annyit nevettünk, hogy félő volt, felrepülünk majd mi is a plafonra (Mary Poppins motívumára). Aztán elalváskor egy "álmodjál nagyot"-tal búcsúztam.
És miután köszönni és álmodni hívott ma minden, találtam két könyvet. Nem magyarázom, hogy miért pont ma. Mert ha belekezdenék, úgysem hinném el. Dallas Clayton két képeskönyvét teljes egészében elolvashatjátok, ha netán épp ma ti is köszönni és álmodozni vágytok:
An awesome book of thanks
An awesome book
Hat ilyen nincs, ez egy csodalatos valami, en meg ilyen konyvet nem lattam, baszki, ki tud igy rajzolni es ilyeneket kitalalni? Hat ez nagy elmeny volt. Koszi erte.
VálaszTörlésTökjóóóó!!! Nagyon jók a versek!! Lesz ez vajon magyarul valaha? :(
VálaszTörlésén is nagyon lelkesen olvastam :-) ami pedig a magyar kiadást illeti: kicsit szkeptikus vagyok, pedig lenne egy-két tippem fordítóra :-)
VálaszTörlés