2010. május 12., szerda

Három papa és egy mama


Ezt vagy azt tudtam ugyan a három íróról, persze olvasóként csak a harmadikhoz volt igazán közöm, mégis, amikor úgy határoztam, vállalom felelőtlen költekezés után azonnal jelentkező lelkiismeretfurdalásomat, és hazaviszem ezt a könyvet (is), minden meggyőző eszmefuttatás helyett az a gesztus bírt a döntőérv erejével, amellyel három papa (történetesen éppen írók) könyvet ír egy mamáról, akarom mondani a mamáról. (Bocsánat, ez a mondat jó hosszúra sikeredett, és még ezt a beékelést is olvasni kell, na kész gyötrelem...)
A könyv, amiről itt szó van, nem rég jelent meg a Brio kiadó gondozásában. Címe (Három papa és egy mama, csehül Tři tatínci a maminka) összeér a szerzők kibenlétével, mivoltjával: az első fejezetet Martin Reiner írta, a másodikat Michal Viewegh, a harmadikat Pavel Šrut. Ők a papák, az empirikus szerzők, akik közösen megteremtik a kitalált, ugyanakkor nagyon valósághű papát, aki “magas volt, göndör hajú és gömbölyű szemüveget viselt, ezért aztán kissé úgy nézett ki, mint egy makimajom. És termetes mellkasa volt, gáláns megjelenése, és sose nevette ki mama romantikus elképzeléseit arról, hogy milyen a szép élet. Papa ugyanis író volt...”, és megteremtik a titkokat rejtő, szép elképzelésekkel bíró, kitalált mamát, akinek gondolatait ez a bizonyos makimajomszerű papa azonnal le is jegyzeteli. A könyvet Galina Miklínová illusztrálta. Ő pedig az az empirikus illusztrátor és mama, aki az amúgy is kusza könyvbéli viszonyokat realitás és fikció között, ha lehet, még bonyolultabbá teszi azzal, hogy a kitalált papát (a makimajomszerűt) Vieweghre hajazóra rajzolja meg. Eco legyen a talpán, aki ezen kiigazodik.
A négy alkotó teremtette könyv egy szabásmintába írt bevezetéssel kezdődik:
“Az anyukáknak, kell hogy legyen valamilyen titkuk. Egyrész azért, hogy érdekesek legyenek az apukák szemében, a gyerekeik szemében... és persze saját maguk szemében is! Perszehogy tök jók az anyukák már csak azon oknál fogva, hogy anyukák, de ha egy anyuka ráadásul még egy kicsit titokzatos is, és ezt tudja, hát az kész főnyeremény. És ezt a gyerekek nagyra értékelik. Már akkor is, amikor kicsik. Hát még ha megnőnek! De erről egy egészen más történet szólhatna. Egy szó mint száz, a titokzatos anyukák nem mennek ki a divatból. És az apukák állandóan odavannak ezekért az anyukákért. Néha olyan nagyon, hogy írnak róluk valamit. Mint e könyv három papája. Valahogy így lesz ez talán: az okos anyukák titkaikat gondosan bestoppolják, az ügyes apukák pedig kinyisszantják azokat. Így...”
És itt elkezdődik a történet egy kislányról, akivel mindenféle titokzatos dolgok történnek meg, amíg az öreg hippinél, vagyis Anton bácsikájánal nyaral, és akiből az az állítólagosan titokzatos mama cseperedik fel, akinek mesevilágba szőtt rejtélyes kalandjait gyerekei élik át újra a közben még öregebbé lett Anton bácsinál. A történet egyszerű, könnyen olvasható, helyenként egyenesen élvezhető. Csakhogy van egy csakhogy. Az a titokzatos mama, aki állítólag sose megy ki a divatból, és akit állítólag megismerhetünk ebben a könyvben, egy magával meghasonlott perszónává kerekedik, aki gyerekei felcseperedtével nem igazán tud mit kezdeni magával, s mert az újabb gyerekprojektre férjura nem kapható, valami mást kell kitalálni számára. Kutyát kap ajándékba, aztán Indiába küldik, hadd jógázzon kedvére. Bárhogy is forgatom a történetet, az, aki benne aktív viszonyban áll a rejtélyekkel, nem más mint Anton bácsi. És ha ez így van, akkor valójában az öreg, elkopott hippik azok, akik (ha egy kicsit szerencsések vagyunk) nem mennek ki a divatból.

(Martin Reiner, Michal Viewegh, Pavel Šrut, Galina Miklínová, Tři tatínci a maminka, Brio, Praha, 2010)

1 megjegyzés:

  1. Hát igen a hippikben volt valami ami meg ma is megszolithat bennunk valamit, ott hatul, legbelul. A bennunk meg ma is rejtozkodo es vigyorgo gyermeki szabadsagot?

    Itt egy kis Doors:

    http://www.youtube.com/watch?v=6O6x_m4zvFs&feature=related

    VálaszTörlés