Petr Nikl szerint azért nagyon fontos a szöveg és illusztráció közös élete a papíron, gyerekkönyvekben meg pláne, mert a képek ritmizálják és kiegészítik a szöveget, inspirálják a képzelőerőt. A Hiršal vázlatkönyve c. publikációra (Hiršlův skicák) szószerint illik mindez: a vers és rajz összjátékának egy nagyon eredeti, interaktív példájával találkozhatunk a könyvbe fűzött rajzlapokon.
Először a versekbe szerettem bele. Zenél bennük a szó, a ritmus, és közben mindegy, hogy Hiršal éppen játékosan rímel, mondókázik, groteszk világokba csalogat vagy nagyobb gyerekek fejébe ülteti az existencializmus gondterheltebb hangvételét. A versek mellett az illusztrációk igénytelennek, befejezetlennek tűntek. Minek ez a vastaglapos kiadás? És miért adott ki Nikl ilyen felemás munkát a keze közül? Aztán lassan összeállt a kép. Nikl a verses gyűjteményt “csak” előrajzolta, hogy a könyv otthon ceruzával vagy ecsettel, gyerek és felnőtt kézzel, közös versolvasás közepette befejezhető legyen. Hogy minden könyvben eredeti műremek szülessen. Hogy együtt “szóljon” a hang és a kép. Hogy együtt rajzoljunk verseket! Hogy végre egyszer letilthassuk magunkban a már szinte berögződött fegyelmezési rohamokat: könyvbe rajzolni tilos! Merthogy itt szabad. Sőt!
(Josef Hiršal, Petr Nikl, Hiršalův skicák, Praha, Nakladatelství Meander, 2009)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése