Azt mondta egyszer Alois Mikulka egy vele készített interjúban, hogy azért nem ír már gyerekeknek, mert azon kapta magát, egyre jobban hozzájuk igazítja a történeteit. És hogy a mesélésnek nem alkalmazkodnia, hanem folynia kell, mint ahogy mindig is folydogált, amikor hivatott mesemondók elbeszéléseit hallgatták a felnőttek: piacokon, munka közben vagy olyankor, amikor nem volt más, csak a narratíva, mely hosszú éjszakákon tűz köré vonzotta az egész falut.
Ez így (mondjuk) ad értelmet. Én azonban azt gondolom: Mikulka elbeszélésmódjának sok erénye közül az egyik mégiscsak az, hogy jó érzékkel tud alkalmazkodni a gyerekekhez, ahhoz, ahogy a világot nézik és látják, a képzeleteikhez, vágyaikhoz. Ahhoz, hogy bármi elgondolható, megeleveníthető. Jön, beszél és kirándul az úthenger, iránytűvel és elemlámpával felvértezve bálnabélbe bújik három doktor, az állatkerti tigris kismadárrá változik, és ketrecéből kirepül. Leleményes történetek, melyekben a “dolog” mindenféle hűhó, kertelés és szenzáció nélkül egyszerűen megesik.
Itt van például az “Állatokról és furcsa dolgokról” (O zvířátkách a divných věcech) című kötet 1965-ből. Ingergazdag mesegyűjtemény csillagokról, egy falánk zsiráfról, egy megfázott kiselefántról, teknőcről és szőlőrigóról, palacsintahegyről, gőzhajón utazó óvodáról, kicsit szemtelen majmokról, egy szomorú kisautóról. Meg ilyenekről. Olyan hősökről és szereplőkről, olyan helyekről és helyzetekről, melyekhez a gyerekeknek közük van. Az én három és fél éves fiamnak legalábbis biztosan több, mint a tálacskából tejecskét lefetyelő cicuskához, aki lábacskáival pamutgombolyagocskával játszik, puha ágyikóban, pizsamagatyiban szundikálgat. Na jó, ilyen könyvből talán egyre kevesebb van, és szerencsére nem kell attól tartani, hogy elvadul a helyzet, és jönnek majd a gyerekirodalom-csinálók hangszóróba kiabált remekeikkel: "A kiscica magában tekintetbe vette / A kertet, mert játszani támadt kedve."
Mikulkában az a jó, hogy úgy tud (mégha már nem is akar) alkalmazkodni, hogy közben a gyerekolvasót nem tekinti félnótásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése